Részletesen írtam korábban a táplálkozási irányzatok útvesztőiről, az étkezés-egészség összefüggéseiről és pár alapelvről a témával kapcsolatban. Ha még nem olvastad, érdemes ezzel kezdened.
Ennek folytatásaként gondoltam arra, hogy leírom részletesen a táplálkozással kapcsolatos tapasztalataimat, kísérletezéseimet, és azt hogy végül hogyan alakult ki a saját, számomra ideális táplálkozási rendszerem.

Menjünk vissza egészen a legelejére. Megszülettem, az első táplálék ideális esetben az anyatej. Sajnos én nem kaptam, elvileg az van a köztudatban, hogy lehetőség szerint minél tovább tartson az anyatejes időszak, hiszen ez a legjobb táplálék a kisbabának. Létezik tanulmány, mely szerint akit nem így táplálnak, annak kevésbé lesz erős az immunrendszere. Persze ez jelenthet némi hátrányt, de ez kellő tudatossággal, odafigyeléssel később abszolút ellensúlyozható.

Gyerekkor

Az óvodában „hírhedt” voltam arról, és azon kevés emlékek egyike abból a korszakból, hogy egyszerűen nem voltam hajlandó megenni a húst. Nem kívántam, nem szerettem. Ma már tudom, hogy ez teljesen normális, hiszen a gyermekek még ösztönösen érzik, hogy éppen mi az amire szükségük van, mi az ami nem esik jól, ezért megenni sem akarják. Ez az (majdnem teljes) elutasítás egyébként a mai napig tart. Erről még lesz szó a későbbiekben. Egyébként ezt az ösztönös ráérzést, hogy mikor mit együnk, a társadalmi elvek, elvárások teszik tönkre. Pedig nem jó mindenkinek minden élelem, és nem is kellene erőltetni.

A gyerekkort alapvetően meghatározza a szüleink életvitele, elvei, szokásai. Ez természetesen igaz a táplálkozásra is. Sokáig azt esszük amit kapunk, amit a szüleink jónak gondolnak nekünk. Ez függ a családi tradíciótól, az öröklött hagyományoktól és a társadalomban mindig jelen lévő központi útmutatásoktól, hogy éppen mi az egészséges és mi nem. És ez rendszeresen változik, csak hogy még nehezebb legyen eligazodni a kérdésben.
Szerencsére iskolás koromban sok időt tudtam tölteni vidéken, nagyszülők kertes házaiban, ahol aztán szabadon „garázdálkodhattam” a gyümölcsfák és a zöldségek között. Alapvetően azt ettem, ami éppen a kertben termett. Szerintem ez lenne alapvetően a „normális”, hogy mindig az kerül az asztalunkra ami frissen elérhető ott ahol élünk, az évszakoknak megfelelően. Nyáron ideális a friss, lédús, zöldség, gyümölcs, télen pedig a többnyire melegítő táplálékok.

Szokások, hagyományok, genetika

Ami a hagyományokat, tradíciókat illeti, ennek is két oldala van. Egyrészt nagyszerű, hogy őseinktől örököljük a régi recepteket, szokásokat, bizonyos elveket. Másrészt pedig sokat küzdöttem ellene, mert időnként azt éreztem, hogy valami külső szabály, vagy valaki által felállított szokás felülírja a saját vágyaimat, egyéni szükségleteimet, ízlésemet. Ilyennel lehet találkozni például, hogy mit kell, mit lehet, mit nem szabad bizonyos ünnepek alatt enni. Karácsonykor tradíció a hal, de mi van azokkal akik nem igazán szeretik? Nagy „kedvencem” volt, a vasárnap muszáj húst enni elv. Beletelt kis időbe, amíg el tudtam érni anyukámnál, hogy együnk bármi mást, pl. palacsintát a hét utolsó napján, ha éppen azt kívánom. Mert tulajdonképpen ki határozza meg, hogy egy család milyen elvek alapján szervezi az étkezéseit? Én azt gondolom, érdemes meghagyni csak azt a hagyományokból, amiket szeretnénk, de a saját igényeinket soha ne írjuk felül velük.

Itt említeném még meg a genetika szerepét. Ne becsüljük le a szerepét, és vitathatatlan hogy befolyásoló tényező lehet életünkben, de sokszor tévesen kötünk az öröklődéshez bizonyos betegségeket, állapotokat. Megfigyeltem, de gondolom erre létezik tanulmány is, hogy sokszor nem genetikai hajlamról, öröklődésről van szó, mikor próbáljuk kideríteni mondjuk egy kórkép hátterét. Hányszor hallottam, emberektől, hogy például: apám cukorbeteg volt, én is az lettem, valaki szívbetegségben halt meg, a fia is infarktust kapott egészen fiatalon, aztán hogy a szülők túlsúllyal küzdöttek, a gyerekeik szintén. És még lehetne nagyon sok hasonló példát említeni. De ez mind tényleg genetikai? Vagy mi van akkor, ha nem is erről van szó, hanem arról, hogy valójában az életmód, az életvitel, az étkezési szokások és a családi mozgáskultúra ami szinte ugyanolyan mint a szülőknél. „Öröklődik” a kevés mozgás, a túlzott húsfogyasztás, ennek következtében a túlsúly, a szív és érrendszeri betegségek.

Két dolgot gondolok a szüleink elveiről és életmódjáról. Tartsuk meg amit jónak, hasznosnak, egészségesnek gondolunk, és hagyjuk el azt ami számunkra nem ideális. Megtartani vagy elengedni. Örököljük a jót, és törjük meg a rossz mintákat. És ez nem csak a táplálkozás kérdéseire vonatkozik…
A legjobb minta és tanácsadás egyébként a személyes, követhető példa. Mutassuk meg mi hogy csináljuk, és mit értünk el vele, ez a leghitelesebb iránymutatás.

Tudatos kísérletezések időszaka

Középiskolás koromban kezdtem kicsit tudatosabban, célirányosan foglalkozni az életmód kérdéseivel. Elolvastam az akkor elérhető könyveket (a ’90-es években még alig volt), nagy hatással volt rám például a Testkontroll. Ott olyan, addig kevés helyen közzétett megközelítések, téves elvek kerültek új megvilágításba, amik számomra igencsak inspirálóak voltak, és bátorítottak a kísérletekre. Ilyen volt például a tej kérdése. Még ma is az van a köztudatban, a reklámokban, hogy milyen egészséges, pedig nem az, valójában a kis boci tápláléka, anyateje. Édesanyám egyáltalán nem tudta fogyasztani, nekem pedig emésztési problémákat okoz. Mostanában is igyekszem a lehető legminimálisabbra szorítani a bevitelét a szervezetembe. Aztán a húsevés továbbra is kritikus pont volt nálam, ugyan gyerekkoromban időnként ettem, de igazán sosem szerettem. Volt pár kísérlet arra, hogy fogyasszak valamennyit, de aztán ezt elengedtem. Semmilyen szempontból nem érzem ennek hátrányát.

Természetesen kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet egy-egy irányzat, diéta. Mindent én sem próbálnék ki, annyira szörnyűnek, életidegennek érzem, de a teljesen vegán életmód például vonzott. Próbáltam egy ideig, viszont nagyon lefogytam, és az energiaszintem sem éreztem túl magasnak. Ma már tudom, hogy ez a fajta irány sem jó mindenkinek. Lehet hogy az elvek vonzóak, de a testünk néha „tiltakozik” és jelez nekünk. Egyébként pár éve egy teljes körű táplálék-intolerancia vizsgálat is igazolta, hogy a tej, a tejtermék nem éppen az egészségemet támogatja, sőt mindenféle kellemetlenséget okoz. Ezt javasolnám szinte mindenkinek, azoknak mindenképpen, akiknél gyanús, hogy bizonyos táplálékoktól egészségiügyi problémájuk, emésztési gondjuk lehet.

Csak nyers ételeken sem tudnék élni, meglehetősen fázós alkat vagyok, szóval szükségem van melegítő finomságokra. Nagy divat mostanában a gluténmentesség, azt is próbáltam, nekem az sem volt megfelelő. Persze ezek egyéni szempontok, tapasztalatok, másnak meg nagyon is ideális ha nem fogyaszt liszttel készült élelmiszert.

Nincsenek mindenki számára érvényes elvek, követendő szabályok, tanácsok. Érdemes kísérletezni. Ha figyelünk a testünkre, érzéseinkre, azt gondolom mindenki ki tudja alakítani a saját táplálkozási irányzatát.

Ahová eljutottam

És végül milyen lett a saját elvrendszerem?
Néhányan megkérdezik, hogy milyen irányzat szerint étkezem? Igazából már rég elengedtem ezt a kérdést, nem tudom és nem is akarom bepréselni semmilyen kategóriába. És időnként változtatok, ha úgy érzem hogy szükséges.
Alapvetően a legtöbb étel amit fogyasztok az vegán táplálék. Szeretem a gyümölcsöket, a zöldségeket nyersen és főzve is. Jól tolerálja a szervezetem és kívánom a gabonákat, főleg a rizst és a hajdinát.
Kenyeret is eszem, igyekszem helyi kézműves pékségből, jó minőségűt beszerezni.
A húst továbbra is kerülöm, mert nem kívánom, viszont a halat kifejezetten szeretem.

Próbálok az adott évszakokban hazánkban frissen termő táplálékokat vásárolni, persze ez télen nehezebb. Tejterméket minimálisat fogyasztok, de a tejszínt, tejet teljesen kiiktattam az étkezésemből.

Összegezve elmondható:

  • – nem eszem azt amit nem kívánok, amit nem szeretek
  • – ha valamiről úgy gondolom, hogy szívesen enném, az nem lehet véletlen, arra éppen szükségem van
  • – nem fogyasztok olyat, amiről tudom, hogy ártalmas a testemnek, az egészségemnek
  • – számomra nem igazán fontosak a hagyományok, tradíciók, szokások
  • – szeretek kísérletezni, megkóstolni, kipróbálni új dolgokat, és utána eldönteni, hogy ízlik-e vagy sem
  • – ha külföldön nyaralok, mindig a helyi ételeket, italokat fogyasztom kíváncsiságból
  • – nem hallgatok mások tuti tanácsaira, legfeljebb megfontolom, kipróbálom és én magam eldöntöm hogy jó-e nekem
  • – nincs étkezési „bűnözés”, ha megkívánok mondjuk egy desszertet, akkor jóízűen elfogyasztom
  • – úgy gondolom alapvetően egészségesen étkezem, de nincs lelkiismeret furdalásom, rossz érzésem ha eszem vagy iszom időnként például valami egészségtelent, túl cukrosat

Mindenkit arra biztatnék, hogy kísérletezzen, figyeljen oda a saját szervezetének a jelzéseire, iktasson be új „szabályokat”, illetve engedjen el számára nem ideális dolgokat.
A finom, egészséges ételek fogyasztása, a tudatos táplálkozás, az odafigyelés önmagunk igényeire, mind az önszeretet bizonyos megnyilvánulása. Ha törődünk magunkkal, ha figyelünk a saját vágyainkra, testünk is hálás lesz.

Ha mindezekben szeretnél támogatást, beszélgetnél ezekről a kérdésekről, szeretettel várlak egy komplex konzultációra Gödön. A részleteket itt találod:
Táplálkozási, életviteli tanácsadás, konzultáció.

Post Views: 22